Krúdy Gyula: Régi pesti históriák

Szemölcsök, mint a kakastollak

Az álló csillag. Nem tudom, hány óra volt, mikor B. Az ibolyaszínű égen teljes pompában ragyogtak a csillagok. A kövezeten ropogott a hó. Az utcza néptelen volt.

szemölcsök, mint a kakastollak

Csak az én nyomaim látszottak a fehér hórétegen. Mikor az ablakom függönyét lebocsátottam, szemembe ötlött, hogy a Jupiter szinte vakító ezüstszínben ragyog. Gondoltam magamban, talán azért látom ilyennek, mert jégkéreg van az ablakomon, azután hirtelen elfelejtettem az egész csillagvilágot és mély álomba merültem.

szemölcsök, mint a kakastollak

Nem tudom, meddig aludtam, de mikor fölnyitottam a szemeimet, némi kábultságot éreztem. Fölugrottam, hogy el ne késsem a napi munkától. Az órám állt. Odamentem hát az ablakomhoz és fölhúztam a függönyt, hogy az idő felől tájékozzam magamat.

SIMOR ANDRÁS

Az égen nem volt még napvilág. A Jupiter még mindig ott ragyogott az ablakommal szemben. Kívül az utczán csöndes volt minden. Visszafeküdtem az ágyamba és ismét aludtam egy verset.

Emlékszem rá, hogy nagyon jól esett ez a második alvás. Olyan üdén ébredtem föl belőle, mintha akkor születtem volna. Siettem is otthagyni az ágyat. Véleményem szerint délelőtti 10 óra lehetett és én már is elkéstem a munkámból.

Milyen nagy volt azonban a csudálkozásom, midőn az ablak függönyét fölhúzva, az eget az előbbi pompájában, a Jupiter csillagot az előbbi fehér izzásban pillantottam meg. Hogy még egyszer neki szemölcsök az alvásnak, ahhoz nem éreztem kedvet. Eszembe jutott, hogy kitünő konstantinápolyi dohányom van és hogy tegnap friss theát vettem. Meggyujtottam hát a spirituszt és theát forraltam.

Egy szegény ördög fohásza

Illatos és zamatos thea volt. Megtöltöttem utána a csibukomat és mert czudar hidegnek éreztem a levegőt, visszabujtam az ágyamba. Három éve halogatom már ennek a könyvnek az elolvasását, most éreztem hozzá először hajlamot. Azonban alig olvastam a könyvből 3 oldalt, az erős török dohánytól-e, vagy Kantnak a filozófiájától szédülni éreztem a fejemet. Letettem hát a csibukomat, és ismét elaludtam.

A szél ordítva futkosott a kályhámban, mikor fölébredtem; az ablakok zörögtek és az esőcsatornáról pilingelve hullottak alá a jégcsapok. Csaknem hanyatt estem ijedtemben, mikor az égen ismét a csillagokat pillantottam meg. Kétségtelen volt előttem, hogy a föld megállott s hogy én már 3—4 nappalt nézek éjszakának.

A hamiskártyás Tüdőszanatóriumi történet ből — Az egy főre eső lábvíz Európában — mondta Terstyánszky úr, az öreg biztosítási ügynök. A párttitkárunk a hetedik mennyországban érezte magát. Stefanik tüskésre nyírt, deres haját simogatta; szemlátomást nem volt elragadtatva a történet bevezetésétől.

Bizonyos, — gondoltam magamban, — hogy a földnek a tengelye az erős hideg következtében megfagyott és így a föld megszünt forogni.

Tömérdek aggodalmam támadt egyszerre: ha minket ért az a malőr, hogy a hemisféránk nem a nap felől állott meg, ki fog bennünket győzni petroleummal? Ilyenféle gyötrődések között jártam a szobában körülbelül 1 óra hosszáig.

A gizehi pergamen-lapok.

Akkor aztán elbágyadva a kínos gondolatoktól, ismét elaludtam. Arra ébredtem föl, hogy az ajtóm nyikorog. Ugyanebben a pillanatban kinyílott az ajtó és odaugrott hozzám a rendőrbiztos. Kicsavarta kezemből a revolvert. A szobám egyszerre tele lett emberekkel és asszonyokkal. A rendőrbiztos odafordult a szerkesztőmhöz és így szólt: — Éppen jókor érkeztünk; ha még egy perczig késünk, hát a munkatársa agyonlövi magát!

Öngyilkosság öngyilkos nélkül. Alacsony, köpczös ember volt. Fekete szemöldökeit olyan méltósággal mozgatta, mint egy római hadvezér, s nekem úgy tetszett, mintha beszélni is csak «ciceró»-ban szokott volna.

Elindultam hát a rendőri hivatalhoz és bemutattam magamat a bárkonyosi főkapitánynak: szemölcsök Zelenváry Balambér vagyok, a «Hirlap» munkatársa. A főkapitány szemüvege megcsillant, a mint föltekintett. Pedig hát 50 krajczárért vettem a szemölcsök hanem úgy gondolkoztam, hogy a személyem által meg van ez a név nemesítve! Különben azelőtt Buxbaum Alfréd volt giardiasis a gyermekek patogenezisében nevem, a nélkül, hogy zsidó voltam volna.

Dehát én istenem, ki olvasna el olyan tárczát, a mely alá Buxbaum Alfréd van jegyezve! A főkapitány nagyon meg volt elégedve a formámmal, csupán a füleim nem tetszettek neki; de biztosítottam, hogy ilyen fülek vannak most divatban Párisban, s ő megnyugodott benne.

  1. Papilloma a szájüregben
  2. Lambri bélférgek
  3. Nyíló nimfakertek
  4. Mészáros Ilona SZÜLŐFALUM ZSIGÁRD Fejezetek egy mátyusföldi falu folklórjából - PDF Free Download
  5. Emberei gyakran föltûntek a földjeinken, begyûjtötték az adományokat, a hátsó udvarokon kipakolták a fegyvert és az imakönyveket, olykor gyereklányt könyörögtek el egy udvarházból, de néhány nap múlva rendesen visszaküldték a combok közül kihalászott medvekarmot.

Azt mondta, hogy nincs semmi hír. Kétségbe voltam esve. Nagy szomorúan állítottam be a szerkesztőségbe, a hol a szerkesztőm négyszögletű lyukakat vágott egy újságba s e mellett szidta a finánczokat, a kik a dohányát megtalálták. Milyen szidalom volt az! Milyen költői! Mily magvas és ékes!

Demoszthenesz sem tudott volna szebben káromkodni. Képzelje, öcsém, megtalálták a dohányomat!

The Project Gutenberg eBook of Figurák by Géza Gárdonyi

Hanem az a baj, hogy megbüntetnek legalább is száz forintra! Ezeket mondva, úgy odacsapta az ollóját szemölcsök sarokba, hogy csaknem szikrát vetett.

szemölcsök, mint a kakastollak

Alig mertem kinyögni, hogy nincs. Sohasem felejtem szemölcsök azt a kővé változtató tekintetet, szemölcsök mivel végig mért. Látta, hogy újoncz vagyok, szemölcsök is enyhébb arczot vágott.

Azt mondta, üljek le s irjam, a mit diktál. Irtam: Léghajó városunk fölött. Ma hajnalban a koránkelők egy óriási léghajót pillantottak meg városunk fölött, mintegy nyolcz kilométernyi magasságban.

Bátorkodtam megjegyezni, hogy ma hajnalban irtózatos sötét volt s még most is olyan köd ül az utczán, hogy az ember nem lát két lépésnyire. Azután folytatta: A léggömbhöz egy üres csónak volt erősítve, a melyben két férfi és egy nő ült. Hatalmas széláramlat vitte őket kelet felé.

Városunkat egy nagy teleszkóppal vizsgálták s homokot szórtak ki, mire néhány pillanat alatt oly magasra emelkedtek, hogy csak borsónagyságú fekete pont gyanánt látszottak az égen. Kik lehettek a léghajósok, nem tudhatjuk, mert ez idő szerint sehol sem eresztettek föl léghajót. Ismét bátorkodtam megjegyezni, hogy ha sehol sem eresztettek föl léghajót, hát ez sem lehet igaz; mire ő azt felelte, hogy csakugyan nem igaz egy szó sem belőle, de hát hír kell, és a nélkül, hogy észrevette volna a furcsa befejezést, diktált tovább: Vakmerő rablótámadás.

szemölcsök, mint a kakastollak

Az éjjel a gyöngytyúk-utczában egy helybeli úri embert ismeretlen tettesek megtámadtak és elvették tőle az óráját, tárczáját és gyűrűit. A túlnyomó erő ellen nem védhette magát. Persze, rendőr megint nem volt sem közelben, sem távolban, s ez szerencse is, mert talán a rendőrt is kirabolták volna. Ennél a hírnél azt kérdeztem a szerkesztőmtől, hogy ez is költött hír-e? Kicsinylő pillantást vetett rám.

Hát nem tudja, hogy a rendőrség tisztán arra való, hogy szidjuk.

Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem

Hát kit szidjunk? A római pápát? A kormányt?

szemölcsök, mint a kakastollak

A függetlenséget? Akkor nem fizet elő a polgárság.

szemölcsök, mint a kakastollak

A városban nem szidhatunk senkit, mert mindenkinek van pártja s köztük előfizető, hát így nem marad más hátra, mint a rendőrség, a melynek tiszteletpéldánya van. S diktált tovább: Talált erszény. Ma délután egy tömött bőrerszényt hoztak szerkesztőségünkbe. Van benne 16 zálogczédula, 30 kifizetetlen számla, egy bábaoklevél és egy operaária a «Kunok»-ból.

A ki elvesztette, kellő igazolás mellett átveheti.