Ostorcsapás kagyló

1. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára
2. Természetesen megöli az agy parazitáit
3. Module:R:ErtSz/data - Wiktionary
4. Simon Lajos: Se parancs, se ostor (Z-füzetek/)
5. Főoldal » Ökológia » Kinek kell a Déli Autópálya?

Különleges emberként különleges éle­tet élt: párizsi tanulóévei és egy, a feleségével eltöltött hosszabb európai utazás kivételével Bogotá melletti villájában, a több mint harmincezer kötetes magánkönyvtárába elvonulva töltötte idejét, hogy gyakorlatilag az egész XX.

Egyetemre soha nem járt, mégis, lehengerlő erudíciója átüt minden során. A dávilai œuvre gerincét — pár korai rövid esszét, elmélkedést leszámítva — több ezer aforizma azaz Dávila szóhasználatában: széljegyzet adja.

Krízisgondolkodónak is hívhatnánk Dávilát, aki olyan, a modern és posztmodern szellem állapotának diagnosz­tái mellett említhető egy lapon, mint Friedrich Nietzsche, Albert Caraco vagy E. Cioran, csakhogy amíg utóbbiakra gyakorta jellemző bizonyos érzelmileg túlfűtött, dühös és vádló hangnem, addig Dávila széljegyzetei többnyire mentesek mindennemű in­tellek­tuális eredetű furortól — ezek inkább keserű, rezignált, néha szarkasztikusan szórakoztató, máskor kérlelhetetlenül pesszimista, de alapvetően illúzióktól mentes, lakonikus hangnemben szólalnak meg.

Ebből a rendkívül termékeny életműből kapunk egy gazdag merítést a nemrégiben További széljegyzetek egy rejtett szöveghez címmel megjelent ostorcsapás kagyló, melynek ben napvilágot látott eredetije történetesen az utolsó a kolumbiai szerző által publikált öt aforizmakötet közül.

Navigation menu

A könyvet jegyző Qadmon Ki­adó eddigi kiadásaihoz hasonlóan ezúttal is igényes kivitelben és fordításban tolmácsolja Dávila gondolatait. Több mint kétszáz oldalon ostorcsapás kagyló a mind tartalmi, mind stilisztikai perfekcionizmus jegyében néha finomra, gyakran igen szúrósra csiszolt széljegyzetek. A latin-amerikai gondolkodó szellemdús, szentenciózus kijelentései, sommás megállapításai mint megannyi ostorcsapás, úgy sújtanak le a szerző kedvenc céltábláira: ostorcsapás kagyló demokráciára és elhazudott árnyoldalaira, a modernitásra, a tömegtársadalmak tömeg­emberének hitvány és közönséges szórakozási formáira, az ellaposodó művészetekre, a baloldali és jobboldali politika ostoba hazugságaira, a kommunizmus zsák­utcájára, fascioliasis ciklusai képmutató modern klérusra.

Dávila gyanúsan és undorral tekint a modern kor szcientizmusára és annak lapos, redukcionista tendenciáira is, a pusztán az emberben lévő démoninak, a zsarnokság kiteljesedésének szolgálatában álló technikai fejlődésre.

Irtózik az egész életet ezer és ezer szállal átszövő vulgarizmustól. Persze azért Dávila különc is volt, de ami a lényeges itt — és amit nem lehet eléggé hangsúlyozni —, az az, hogy nála a reakciós távolról sem valamiféle konkrét politikai-ideológiai állásfoglalást jelent, ostorcsapás kagyló is öncélú provokációt, hanem egy radikális és konzekvens módon vállalt és gyakorolt kritikai-szellemi attitűdöt, a tagadás és szkepticizmus sajátos elegyét, melynek célkeresztjében mindenekelőtt a felvilágosodástól számított modernitás áll.

Ahogy a hívő, kérve kérlek! Különben nem megyek veled!

A konvencionális, többségi állásponttal szemben Dávila a felvilágosodásban nem üdvözítő, az embereket végre nagykorúvá emelő történelmi-társadalmi folyamatot látott, hanem éppen ellenkezőleg: egyfajta általános létromlást, elsötétedést, amely nem pusztán a Nyugat alkonyát jelenti, hanem az egész civilizáció és kultúra csődjét. Az így beálló általános szellemi, kulturális és morális nivellálódásra gyógyírként az értékelvűséget, értékközpontúságot ajánlja, és azt, hogy térjünk vissza egy olyan, mindent átható hierarchikus, teocentrikus világképhez, amelyben mindennek és mindenkinek — a saját értéke szerint ostorcsapás kagyló kijelölt helye van.

Úgy az egésszel en général nem tudott mit kezdeni: csócsálta és kiköpte. Hitét, reményét a katolicizmus Istenébe vetette, erőt a múltban, feloldódást a klasszikusokban talált, figyelmét letűnt korokra szegezte.

A kolumbiai remete problematikus szerző, gondolatai korántsem mentesek minden ellentmondástól, némelyek kifejezetten abszurdnak tűnhetnek. Fordította Pávai Patak Márta. Qadmon Kiadó,oldal, Ft szerző.